Jöjj el kedves Télapó

A hét a Mikulás várásáról szólt. Minden csoportban versek és dalok ismételgetésével, a Mikulásnak írt ( rajzolt) levelekkel vártuk, hogy végre érkezzen hozzánk a Mikulás. Kidíszítettük a közös helyiségeket, csoportszobákat. Közösen számoltuk a napokat, néztük az ablakokat és vártuk, hogy mivel érkezik hozzánk a Mikulás. Szánnal, autóval, repülő rénszarvassal? Sokat tanakodtunk, hogy vajon lát e minket a nagy távcsövén, vagy a manók figyelik, hogy hogyan viselkedünk? Végre eljött a várva-várt nap, december 6. Süteményt tettünk a kistányérra, tejet öntöttünk egy kispohárba, mert gondoltuk, hogy Télapóka biztosan megéhezett, megszomjazott a hosszú úton. Meg különben is, illik a várva várt vendéget megkínálni . Halkan ültünk a csoportszobában, csendesen ismételgettük a verseket, dalokat, amivel a Télapó fogadására készültünk. Aztán meghallottuk a folyosón a bot és csizmák kopogását... Belépett a Mikulás és mi megszeppenve, ámulva ültünk. A Mikulás vidám tekintete és hangja oldotta fel a feszült csendet. Attól a pillanattól minden gyermek arca mosolyra derült és halk kacagások, az ajándékok papírjainak csörgedezése töltötte meg a csoportszobákat.!